Tervezőprogram az építészettörténet-kutatásban

epiteszeti-tervez-programok-alkalmazasa-az-epiteszettortenet-kutatasban_banner.png

A cikket ARCHLine.XP felhasználónk, Buzás Gergely írta, aki régész-művészettörténész a Magyar Nemzeti Múzeumban és a visegrádi Mátyás Király Múzeumban. 

Az épületrégészeti, építészettörténeti kutatás egyik legalapvetőbb módszere volt mindig is az építészeti rekonstrukciók készítése. Egy elpusztult történeti épület megismerésére csakis úgy van lehetőségünk, ha a fennmaradt emlékei – a falmaradványok, kőtöredékek, korabeli ábrázolások – nyomán megkíséreljük az épület egykori szerkezeteit, tereit, tömegeit rekonstruálni. E rekonstrukció módszerei valójában nem sokban különböznek az építészeti tervezés módszereitől, ám van egy lényeges különbség: e rekonstrukciók az esetek túlnyomó többségében valódi épületként soha sem jelenhetnek meg. Ezért a rekonstrukciós tervek elsődlegesen a kutatást és a bemutatást szolgálják. Fontos funkciójuk, hogy a régész, művészettörténész kutatónak segítsenek a maradványok értelmezésében és a nem építész szakemberek és a nagyközönség számára is érthető, élményt nyújtó módon jelenítsék meg az építészettörténet emlékeit. E cél eléréséhez korábban elképzelhetetlen lehetőségeket nyitottak meg az építészeti tervező szoftverek, amelyek a hagyományos rajzi rekonstrukciók vagy miniatürizált modellek helyett virtuális térélményt nyújtó fotórealisztikus képek és filmszerű animációk készítését tették lehetővé. Ezáltal minden eddigi eszköznél közelebb vittek az építőművészet egyik leglényegesebb elemének: a térélménynek a visszaadásához. Ez az új eszköz az építészettörténet kutatásában másfél évtized alatt hatalmas karriert futott be. Az első kísérletek: a karnaki templom (1988), a Saint-Guilhelm-le-Desert kolostorkerengője (1990) után e műfaj első nagyszabású példája az európai románkori építészet egyik főművének, a burgundiai Cluny harmadik apátsági templomának rekonstrukciója volt 1990-1992-ben. E munka még számos intézmény együttműködése nyomán, népes szakembergárda munkájának köszönhetően készült el. Azóta ez az eszköz szinte hétköznapivá vált: tudományos publikációkban, képes albumokban, múzeumok kiállításain, ismeretterjesztő, sőt játékfilmekben is szinte naponta találkozhatunk ilyen típusú rekonstrukciókkal. Nemcsak a megjelenítés pontossága és valósághűsége növekedett, hanem a mai szoftverek már a számítástechnikai képzettséggel nem rendelkező építészettörténész kutatók számára is lehetővé teszik ennek az eszköznek a hatékony használatát. Ez pedig a kutatási módszerek és a kutatói szemlélet változásához vezet. Ma a közönség és a kutatók érdeklődése is egyre inkább az egykori épületek térbeli élményének minél gondosabb és pontosabb megismerésére irányul. Ehhez pedig nélkülözhetetlen eszközt jelentenek az ilyen munkára alkalmas építészeti tervező szoftverek.

Ezek közül képességeit és használatának egyszerűségét tekintve kiemelkedik az ARCHLine®. Két eltérő jellegű, az ARCHLine.XP® 2005 verziója segítségével készült munkámon szeretném bemutatni e szoftver néhány lehetőségét.

Az első a Csongrád melletti Ellés-monostor. Az épület a XI. század végén, a Tisza egyik kanyarulatában emelkedő homokdombon épült. Alapítója feltehetően a névadó Ellés (az Achilles név régi magyar változata) lehetett, aki alighanem a Bár-Kalán nemzetség egyik őse volt. Talán ezen a helyen állhatott udvarháza is. A téglából épült, kicsiny, háromhajós, háromapszisos kolostortemplom nyugati oldalán toronypár és köztük karzat helyezkedett el, a szentély északi oldalához sekrestye csatlakozott. A templom mellett emelkedett a szerzetesek téglalap alaprajzú háza, és a falu egyhajós, félköríves szentélyű plébániatemploma. Maga a település feltehetően néhány, félig földbe mélyített gödörházból állt. A XIII. század elején a sekrestye helyére nagyméretű kápolnát építettek, amit a kegyúri család temetkezőhelyeként használtak. A tatárjárás idején a templomot árokkal és palánkkal erősítették meg, hogy védelmet nyújtson a környék lakóinak. Később a betemetett árok helyén újabb épülettel bővítették a rendházat, a templom nyugati homlokzatához pedig új, gótikus tornyot csatoltak. A település végül a törökkorban pusztult el, a templomok köveit és tégláit az újkorban széthordták és a környező tanyákba építették be. A középkori kolostortemplom és a környező épületek maradványait Pávai Éva régész tárta fel az 1990-es években. A XI. századi templomból mára csak az alapfalak, néhány kőfaragvány töredék és idomtégla maradt. A kövek a nyugati karzat és a toronyablakok oszlopaiból és vállköveiből, az idomtéglák a főhajó árkádjait hordozó kerek pillérekből maradtak fenn. Ezek az elemek tették lehetővé az épület legfontosabb felmenő szerkezeteinek elméleti rekonstrukcióját. Így lehetőség nyílott arra, hogy a templomot a csongrádi múzeum kiállításán ne csak egy alaprajz és a kőtöredékek képviseljék, hanem olyan képekkel mutassuk be, amelyek egykori belső tereit, tömegét és környezetét is érzékeltetik. A jövőben talán mód lesz arra is, hogy a templomról készült animációt és a későbbi építési periódusok rekonstrukcióit is bemutathassa a múzeum.

A második példa a szegedi vár. Szeged középkori belvárosának szélén állt a ferencesek Szt. Erzsébetnek szentelt gótikus kolostora, amely formájában, méreteiben a ma is álló alsóvárosi ferences rendházra hasonlított, alighanem eredetileg annak mintaképe lehetett. A kolostor köré – feltehetően a XV. században, a növekvõ török veszély miatt – hatalmas téglaerődítményt emeltek. A templom a török időkben megsérült és a XVIII. század elején teljesen le is bontották. Helyére a XVIII. század közepén egy új várfalat és várkaput emeltek. Az 1879-es nagy árvíz után aztán a vár is áldozatul esett a régi Szegedet eltüntető bontásoknak. Helyén ma a Móra Ferenc Múzeum épülete emelkedik. A régi erődítményből mindössze a vízi torony alapfalai maradtak meg a Tisza partján, illetve a XVIII. századi várkapu romjai a múzeum kertjében. E várkapu mellett tárta fel Horváth Ferenc, a szegedi múzeum régésze a ferences templom hajóját és a mellé 1500 körül épített későgótikus kápolnát. Ez utóbbiban előkerültek a beomlott csillagháló-boltozat kőfaragványai is.

A kutatás folytatásához és a maradványok bemutatásához szükséges, hogy a közvélemény, a döntéshozók és az építészek egyaránt képet tudjanak alkotni a középkori épületegyüttes egészéről. Ezt segíti az a rekonstrukció, amelynek elkészítéséhez a feltárt alapfalak és az ásatásból, valamint a vár XIX. századi bontásából származó kőfaragványok mellett a vár és a templom XVII-XVIII. századi látképeit és hadmérnöki felméréseit is fel tudtuk használni. A számítógépes modell egyebek között lehetővé tette e látképek eredeti nézőpontjainak meghatározását, és ezáltal a ma még feltáratlan épületrészek pontosabb lokalizálását is.